Kém a tanteremben – 2. rész

A virtuális ballagás 

Szerda 10:40 osztályfőnöki- firkálom egy papírra, amin a hetem tervezem. Különféle osztályok és nevek sorakoznak a listán. Barsy Anna óráját választom, ő ugyanis egy hetedik osztály osztályfőnöke. Különleges gyerekeké. Ők ugyanis a hivatalos nevén  Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Diákotthon tanulói. Egy részük kollégista, mások otthonról járnak be nap mint nap a Mexikói útra.Zimre Zsuzsa újságíró személyes kémkedése, felnőttként a HiperSuli online óráin járva, koronavírus idején. 

Meghat az a bizalom, amivel engedi, hogy belenézzek egy osztályfőnöki órába, hisz egyrészt külső megfigyelő vagyok, másrészt idegen is. Bár náluk nem ritka, hogy mások is felbukkannak a teremben, vagy az online térben, de attól még egy kicsit betolakodónak érzem magam.  

Anna bemutat a gyerekeknek, akiket csak hallok, nem látok. Megannyi monogram sorakozik a képernyő alján. Megbeszéljük, hogy óra végén kérdezhetek is, kíváncsi vagyok, hogy bírkóznak meg ezzel a gyerekek, mennyire nehezített a pálya. Ahogy hallgatom a kamaszos csacsogást, a mutáló fiú hangokat, és a magyarázatot, hogy valaki azért nincs az órán, mert az anyukája dolgozni ment, de ő egyedül nem tud kiülni a székébe, összeszorul a szívem.  

Közben a gyerekek mindegyike elmeséli hol és hogy van, mi okoz nehézséget ebben a történetben. Anna animált háttér előtt ülve hallgatja őket, bele-belekérdez a dolgokba. Megvárja míg a nehezen beszélő elmondja amit szeretne, érdeklődik, jelen van. A téma a ballagás, vagyis annak hiánya, amit a hetedikeseknek kéne celebrálni békeidőben. Most viszont ez nincs, így mehet az ötletelés, mit és hogyan kéne megszervezni, hogy a ballagó nyolcadikosok haza tudjanak magukkal vinni valamit a tarsolyukban. Anna mutatja a képernyőjét, a Mozgásjavító emblémájával ellátott tarisznyákat. Kérdés, mi kerüljön beléjük még, minek örülnének a távozók?  

Közben jobbról balról kapom a fülembe az ötleteket, hogyan is legyen a ballagás. Járják be a tanárok az épületet? Készítsen mindenki egy videót, amin üzen a nagyoknak? Vagy a tanárok mondják el az élményeiket a ballagó osztályoknak? Megannyi nehéz kérdés, ráadásul a karanténból megszervezve, alig egy hónap alatt. Anna abban marad az ifjakkal, hogy gyűjtsék össze az ötleteket, és ránéznek a következő órán. 

Én még lehetőséget kapok kérdezni. Kicsit félve kérem meg őket, mondják el, mennyire nehezített a mozgásuk. Ha látnám őket könnyebb lenne, otromba kérdésnek érzem, hát nem mindegy – gondolom, de már megkérdeztem. A gyerekek nevetnek, Anna segít, nagyjából összeáll, ki hogyan tud mozogni, milyen segédeszköz kell számára. Amikor arról kérdezem őket, hogy vannak ezzel az otthon ülős történettel, megélénkülnek. Van aki nagyon élvezi, mást egyáltalán nem motivál az otthoni tanulás. Abban mindannyian megegyeznek, nagyon hiányzik a diáklét, a hülyéskedés a suliban, na meg a speciális mozgásórák, amik nagyon fontosak a gyerekeknek. El nem tudom képzelni, hogy lehet gyógytornát tartani online, amikor egy centi vagy pár fok eltérés a gyakorlatban is számít, de azzal nyugtatom magam, ők évek óta gyúrják a mozgásfejlesztést, biztosan sokkal profibbak benne, mint én valaha is lennék. Lassan vége az órának, Anna felajánlja, ha valaki szeretne vele kettesben beszélgetni, megteheti, csak szóljon, elérhető.  

Óra után Annával az online térben folytatjuk a beszélgetést,többek közt arról is, honnan szerez számítástechnikai eszközt magának, aki nem rendelkezik vele. Meglepő módon ebben az iskola nem partner, mindenki úgy oldja meg az online oktatást, ahogyan tudja. Hamar kiderül, Annáék négy éve költöztek Budapestre, addig Nyíregyházán tanított. Mint kiderül, ott sokkal jobb volt az iskolák technikai felszereltsége, mint Budapesten, megítélése szerint azért, mert az EU-s támogatásokból megvalósuló iskolai fejlesztésekből Budapest és Közép-Magyarországi régió kimaradt. Persze egy digitális táblától nem lesz digitális az oktatás, de ezt Anna pontosan tudja, hisz évek óta tart előadásokat konferenciákon az IKT (információs és kommunikációs technológia – a szerk.) eszközök alkalmazásáról, a mobil eszközök bevonásáról és a digitális oktatásról. A matematika-fizika-számítástechnika szakos mestertanárt rutinja segítette abban, hogy könnyen váltott ebben a helyzetben, de ehhez az kellett, hogy pontosan tudja, mi működik és mi nem ebben a műfajban. Másoknak nincs ilyen szerencséjük, ők azok, akik pár nap alatt képezték át magukat, hogy az online térben is megállják a helyüket, úgy, hogy korábban nem sokat foglalkoztak témával.  A mozgásjavítós tanároknak Anna segít, ha igénylik, az ő jól felépített rendszere a tananyagokkal, diákokkal, beadandókkal mindig elérhető, a know-how pedig másolható, ha valaki szeretné. Az Anna szerint is fontos, hogy nem lehet átültetni a frontális oktatást egy az egyben az online térbe, máshogy kell feldolgoztatni az adott tananyagot. Ehhez pedig kreativitás kell, és nyitott gondolkodás, na meg az újdonságok befogadásának képessége, ami nem mindenkinek megy könnyedén. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy elég egy vagy pár profi egy iskolában, aki képes megosztani tudását azoknak, akiknek még idegen az online tér, akkor ebből nem csak az intézmény profitál, hanem a legfontosabbak, a gyerekek is.  

Hasznosnak találta ezt a cikket ?
NemNemIgenIgen
Loading...