Mentális egészségmegőrzés karantén idején – 2. rész

Mik a lelki egyensúly feltételei a krízishelyzetben, és hogyan tehetünk megteremtésükért szülőként? 

Háromrészes cikksorozatunkban Áhli Mariann, coach segítségével járjuk körbe a gyermekek mentális egészségének témáját a karantén időszakában, olyan kérdésekre keresve a választ, mint hogy mit is élnek át most a különböző korú gyerekek, mit tehetünk szülőként és pedagógusként a helyzet oldására, illetve saját magunk mentális egészségének megőrzése érdekében. Azaz, hogyan legyünk úrrá a látszólagos káoszon? 

A sorozat előző részében azt mutattuk be, miként hat a különböző korú gyermekekre a karantén, hogyan változik a viselkedésük krízishelyzetben és mennyi, illetve milyen információt érdemes velük megosztani a koronavírus kapcsán. Ebben a részben azt tekintjük át, hogy mik is a lelki egyensúly alapvető feltételei, mit tehetnek a szülők gyermekük, illetve saját mentális egészségük megőrzése érdekében. Az írás szakmai hátterét most is Áhli Mariann, coach biztosította. 

Ahogy arra a cikksorozat első részében is kitértünk már, különösen fontos szerepe van annak, hogy a szülő hogyan kezeli a krízishelyzetet, ugyanis a gyermek szorongási szintjét is nagyban befolyásolja. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a szülő kétségbeesett és bizonytalan, akkor egyfajta tükörképként, rajta is ugyan ezeket az érzelmeket és azok viselkedésbeli megnyilvánulásait fogjuk tapasztalni. 

Ebben az egyik kulcs, ami segíthet, az úgynevezett reziliencia, azaz lelki ellenálló képességünk. Egy olyan fejleszthető készség, amelynek alapjai mindenkiben benne vannak, és amely a változással, stresszes helyzetekkel való megküzdés képességét jelenti. Gyermekeknél általában gyorsabban, míg felnőtteknél valamivel lassabban. Tehát szervezetünk arra van kódolva, hogy a mostanihoz is hasonló körülményekhez minél gyorsabban alkalmazkodjon. 

De mik is a lelki egyensúly feltételei a mostani helyzetben és a bennünk rejlő alkalmazkodási képességet hogyan tudjuk támogatni? 

A család védő-óvó szerepe jelen helyzetben különösen fontos. Az érzelmi támaszra, biztonságra fokozottan nagy szüksége van a gyerekeknek, még ha látszólag úgy is tűnhet, mindent megértenek a körülöttük lévő világból. A biztonságos és támogató légkör lehetővé teszi, hogy nyíltan merjenek kommunikálni az aggodalmaikról. Különösen a kis kamaszoknál jelent nehézséget a félelmek kifejezése. Ebben a korban a gyerek nem szívesen nyilvánul meg érzelmekről, ezért a szülő feladata, hogy beszélgetést kezdeményezzen, amiből kiderülhet, hogy gyermekük mit tud és mit érez a témával kapcsolatban. Fontos itt is megemlíteni, hogy a szülők közötti beszélgetések milyenségétől is függ a gyerek értelmezése. A szülő érzelmi rezilienciája nagyban befolyásolja a gyermek mentális egészségét, nem csupán a koronavírus időszakában. 

Érdemes saját gondolatainkat is megosztanunk gyermekünkkel, a titkolózást, ferdítést, esetleges tabukat a gyerekek könnyen megérzik. Ahogyan a bagatellizálás sem célravezető, mert azt a látszatot kelti, hogy a gyermek által megélt szorongás nem helyénvaló, nem indokolt. Fontos, hogy partnerként kezeljük őket.  

A biztonság másik forrása a rendszer. A családi szokások, rutin fenntartására való törekvés mind növelik a biztonságérzetet. Mariann úgy tapasztalja, hogy az elmúlt hetekben a legtöbb, vele kapcsolatban álló családnak sikerült kialakítania a saját karantén-rutinját az átmeneti időszakra. Szabályokat hoztak az otthoni működésre, ami a gyermekek mindennapjaiba kiszámíthatóságot és ritmust visz. A rutin kialakításába érdemes bevonni a gyereket is, később pedig a tapasztalatok alapján közösen ötletelni a még jobb gyakorlat kialakítására. 

A szabályok és rutin fenntartása azonban hatalmas energia befektetést igényel a család minden tagjától. Éppen emiatt érdemes rugalmassággal kezelni, nem túl nagy elvárásokat támasztva egymás felé.  

Figyeljünk arra is, hogy ne csupán a kötelezettségeknek legyen meg az ideje, fektessünk hangsúlyt a mindennapi pihenésre, elegendő alvásra, kikapcsolódásra is, mint az olvasás, filmezés, közös játék, zenehallgatás, tánc, relaxálás, vagy bármely más kreatív alkotó tevékenység. Közösen és egyedül is, hiszen az énidőnek is fontos szerepe van. A teljesítménynek azonban ebben az időszakban valamelyest háttérbe kell szorulnia, nem az év végi javító dolgozatok ideje ez. 

A kikapcsolódás során érdemes észben tartani, hogy a közös játékok, mint a társasozás, családi foci segítenek az akkor megjelenő érzelmek megélésében és az azokkal való megbirkózásban.  A zene segítségével kapcsolódhatunk lelkünkhöz, a dalszövegek a gyerekek lelki fejlődésére és emberi kapcsolataira is hatással vannak, míg az ölelés, érintés és a pozitív megerősítés mind segíthetnek a szorongás oldásában. 

Mit tanulhatunk a krízisből? 

A krízishelyzethez köthető sok változás hatására a gyászhoz hasonló folyamat zajlik le bennünk. Gyászoljuk a korábbi életünket, siratjuk a meg nem valósult terveinket, a jövőt. Úgy érezzük, hogy semmi sem lesz már a régi, hajlamosak vagyunk a lehető legrosszabb forgatókönyvet feltételezni. Rendszerint ebben a gyász folyamatban bekövetkezik a helyzet elfogadása, ezzel együtt a tovább lépés lehetősége. Önmagunk túlhajszolása, az állandósuló szorongás, gyakori konfliktusok, az izoláltság érzése, embertársainkkal szembeni bizalmatlanság vagy türelmetlenség a mostani helyzet velejárója lehet, azonban mindenképpen figyelmet és elfogadó odafordulást igényel saját magunk és közvetlen környezetünk irányába. 

De ne feledkezzünk meg róla, hogy a jelenlegi egy átmeneti állapot, amiből fontos a család minden tagja számára külön-külön és együtt is egy elfogadható kiút, megoldás megtalálása. Ennek az útnak a közös megélése közelebb is hozhatja a gyermeket és szülőt egymáshoz, korábban nem tapasztalt szövetséget alakíthat ki köztük. Olyan mozzanatokat is nyújthat, amiket később, a normál napi rutinba való visszatérés után is szívesen alkalmazunk majd. Legyen az egy közös napindító rutin, vagy egy hétértékelő beszélgetés. Rámutathat olyan dolgokra, amik segíthetnek helyreállítani lelki egyensúlyunkat, a helyzettel való megküzdés hatására sok mindent tanulhatunk magunkról és környezetünkről, ami által érettebb, gazdagabb személyiségként, míg családként még erősebb kötelékként léphetünk ki a karanténból. 

Merj segítséget kérni! 

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 116-000-ás európai harmonizált hívószámon várja szülők, hozzátartozók vagy szakemberek hívásait, ha egy gyermek érdekében szeretnének konzultálni. 

Hasznosnak találta ezt a cikket ?
NemNemIgenIgen
Loading...